1. rész~ Ez most komoly? :$

2012. febr. 22. 19:32 - írta sweetliv__

Sziasztook. :'dd megis hoztam az első részt.. remélem szívesen olvassátok..

Jóolvasáást. ♥ Liv.♥

 

 

Hullafáradtan huppantam be a padomba. Becsengetés előtt pontosan 5 perccel értem el az iskola kapuját, így a már kihalt folyosókon rohanva, szerencsémre a tanár előtt elfoglalhattam a helyem. A fáradságom azonban nem emiatt van. Hanem a tegnapom miatt. Ma ugyanis hétfő van. Talán másnak egy átlagos hétfő, nekem azonban a mai nap sorsdöntő. Ezen a napon derül ki, hogy részt vehetek-e Londonban egy kurzuson. Operatőrnek tanulok New York-ban, és ez életem nagy lehetősége. Ha sikerül, akár még elismert, híres rendező is lehetek. Azonban ehhez nagyon sok áldozatot kellett hoznom. 2 hónapja készül a "filmem", amit beadtam a zsűrinek, a több 100 másik filmmel együtt. És ez az 5 tagú zsűri fogja kiválasztani a legjobbat, aki elmehet Londonba, és egy igazi rendezőtől tanulhatja meg a szakma fortélyait. Nos, én ezért a 3 hónapos útért ölni is tudtam volna. De reméljük, erre nem lesz szükség. Szóval ennek a versenynek az eredményét ma délután 3-kor tudom meg.

Az osztályban az órára pillantottam. Még csak negyed kilenc. Várhatok még pontosan 6 és háromnegyed órát a kihirdetésre. Én addig beleőrülök ebbe az unalmas órába.

Azonban nem nagyon maradt időm ezzel törődni, hiszen belépett a történelemtanárunk, és kezdetét vette a vérontás.

 

***

 

- Tényleg te is ma tudod meg? - kérdeztem hitetlenkedve a barátnőmet, Brooke-t.

- Persze.. 3-kor. - mosolygott, a colás üvege fölött. - Szóval első dolgunk lesz felhívni egymást. - kacsintott, majd húzott egy jó nagyot az üdítőből.

Éppen egy szökőkútnál ültünk, kajával és piával megpakolva, hiszen ebédszünet volt az iskolákba. Általában ilyenkor mindig Brooke-vel szoktam elütni az időt. Természetesen azért, mert ő a legjobb barátnőm, mióta csak élek. És persze az is szerepet játszik az egészben, hogy mással nemigen vagyok jóba a suliban. Szerencsére Brooke nem az én iskolámba jár. Ő táncolni tanul, ennek megfelelően egy olyan suliba jár, ahol ezt oktatják. Minden fellépésén ott voltam, imádtam nézni ahogy táncol. Mindent belead, és csak úgy sugárzik belőle az energia. Ő az a tipikus személy akire szokták mondani, hogy úgy robban, mint a bomba. Nos szóval, ő az én barátnőm, és ő az, aki szintén egy versenyen vesz rész éppen. Csakhogy ő neki a táncával kell bizonyítania. Már megvoltak a meghallgatások, és még csak én is most tudtam meg, hogy Brooke szintén ma tudja meg az eredményeit. Szóval nem csak magam miatt, hanem miatta is drukkolok. Annyira örülnék, ha nyerne. Van egy kis önzőség is bennem persze. Ugyanis az a lány aki megnyeri a táncversenyt, szintén Londonba megy, egy meghallgatásra. Igazából az egészről senki nem tud semmit, csak annyit, hogy Londonban leszünk. Azt, hogy kivel, vagy hogy mint, csak az fogja tudni, aki valóban majd ott lesz. Aki természetesen én és Brooke leszünk.

- Hahó Vöri! Itt vagy? - rázott meg Brooke.

- Jajj ne haragudj Szöszke, csak elgondolkoztam azon, hogy milyen jó lenne, ha Londonban kötnénk ki mindketten. - mosolyogtam, miközben a távolba révedtem, és száz meg száz őrültség jutott az eszembe, mindössze 1 pillanat leforgása alatt.

- Ooo Mimi.. Ne is mondd. Annyira jó lenne! - ölelt meg. - Viszont mennem kell! Szerintem te is indulj, mert 10 perc és becsöngetnek! - három puszi az arcra, és már indultunk is vissza az iskolánkba. Én jobbra mentem, ő pedig balra.

 

 

Délután 3 óra:

 

Nem hiszem el, hogy így tudják húzni ezt az egészet. Már vagy 10 perce beszél a zsűri elnöke, hogy ilyen meg olyan nehéz volt a döntés. De most komolyan? Mondja már ki, és menjünk haza, vagy ha kell irány London. De ne húzza itt az időt, mert mindjárt szétrobbanok az idegességtől.

- Szóval még egyszer utoljára elmondom, hogy a döntésünket nagyon nehezen hoztuk meg.. De végül a választásunk.. - pár másodperces hatásszünetet tartott, úgy ahogy azt kell. - Nem más mint... - még pár másodperc, amik nekem óráknak tűntek. - Miranda Lobozky. - hasított bele a csöndbe egy hang. Egy természetfeletti hang, ami az én nevet mondta ki. Nem is fogtam fel igazából, hogy mi történik, csak kimentem, elfogadtam a gratulációt nyújtó kezeket, és már el is tűntem valami apró szobába, a feltehetőleg 5 zsűritaggal.

- Gratulálunk. Ahogy megnéztük a filmed, egyszerűen elvarázsolt. A hangod, a technikád és úgy az egész. A stílus és persze a fantázia. - hebegett-habogott az egyik tag, aki ne lehetett idősebb 20 évesnél. (Megjegyzem helyes volt.)

- Egyszóval az egész megfogott bennünket, és bár 5-ször néztük végig, mégis mindannyiszor találtunk benne valami mást, valami újat. - mosolygott a zsűri elnöke, aki az előbb még beszélt.

- Nagyon köszönöm a dicséreteket. - mosolyogtam illemtudóan. - Illetve azt is, azt a legjobban, hogy engem választottak.

- De igazából most nem ezért vagyunk itt. - felvontam a szemöldököm, mire az előbb már említett fiatal tag felnevetett.

- Ne félj. Ezzel kapcsolatos, csak nem akarunk az egekig dicsérni. - kacsintott.

- Ja. Rendben. Akkor felteszem az utazással igaz? - mind az öten bólintottak.

- Szóval holnap indulsz te és az a lány akit a tánciskola választ ki Londonba. - egy pillanatra elfeledkeztem erről az egészről, és Brooke jutott az eszembe. Vajon ő jön majd velem? Vajon őt választották? Azonban a zsűri hangja visszaterelt a szobába. - 10 órakor indul a repülőtök ami pontosan Londonba érkezik délután 1 órakor. - folytatta tovább az utunk ismertetését. - Ott majd egy stáb fogad benneteket, akik elvisznek megismerkedni a film alanyokkal. - mosolygott. - És hogy azok kik lesznek, az még titok. Holnap megtudjátok! - mondta. Úgy látszott többet nem akar hozzáfűzni a témához, szóval bólintottam, hogy mindent megértettem.

- Szóval holnap. Remek. Még egyszer nagyon szépen köszönöm.. - néztem mindegyik zsűritagra - ezt az egészet. - mosolyogtam, majd kiléptem az ajtón, és végre kivettem a zsebemből a telefonomat, ami már őrült módjára rezgett. Nem lepődtem meg amikor Brooke számát jelezte a telefonom.

- Úristeen Miranda! Én megyek! Engem választottak. -nevetett a telefonba, de a szipogást is hallottam a hangjába. Valószínű elérzékenyült, amikor megtudta.

- Ez most komoly? - kérdeztem vissza. - Akkor van egy rossz hírem kisanyám. - erőltettem szomorkás hangot magamra.

- Nem te jössz velem? - kétségbeesett lett a hangja.

- Nem pont erre gondoltam.. Hanem, hogy neked annyi Londonba édes. Mert kikészítelek. - sikítoztunk egyszerre.