4. rész~ Biztos itt a helyem?

2012. febr. 26. 20:11 - írta sweetliv__

Bocsánat... Kicsit megkésve de itt a rész. : $

 

Még pár pillanat kellet, hogy felfogjam, tényleg őket látom-e. De nem tévedtem.. Akárhányszor odapillantottam, mindig ők néztek vissza rám. A One Direction. Zayn, Louis, Harry, Liam és Niall. És most mind az öten.. illetve a teremben még vagy 20-an engem néztek. A kínos csöndet végül egy operatőr törte meg, aki nagy nehezen kikászálódott a kamera mögül, és végigmért.

- Késtél! Első alkalommal! - úgy nézett, hogy ha pillantással ölni lehetne, én már halott lennék. Gondoltam, nem állok neki magyarázkodni, hiszen azzal csak rontanék a helyzetemen.

- Igen. Elnézést! - bólintottam, hogy vettem az adást, ilyen többet nem fordulhat elő.

- Nincs elnézve! Ez egy nagyon fontos project, és a késésnek nincs helye.. És nézve, hogy nem csak pár percet, hanem órákat késtél.. Nem kellesz ide! - döbbenten néztem rá, majd a válla fölött Brooke kétségbeesett arcát véltem felfedezni. Most ez komoly? Itt vagyok a befutás küszöbén, erre elcseszem? Tényleg ennyire béna lennék? És most mégis hogyan tovább? Mit mondjak erre? Kezdjek el bőgni, és könyörögni? Nem lenne az én stílusom, pedig legszívesebben ezt tenném. Ehelyett azonban csak újra bólintottam.

- Rendben! Igaza van. - nem tudtam mi mást mondhatnék. Brooke arca, ha lehet még egy árnyalattal fehérebb lett. Elfordítottam róla a tekintetem, és most a fiúk felé fordítottam. Mindegyikük engem nézett, de valami mégis csak suttogtak, és most éppen egymás felé "bújtak" (?) hogy beszéljenek. Aztán legutoljára néztem a rendező arcába. Az előbbi dühöt, minthogyha valami más váltotta volna fel. Talán döbbenet? Nem tudtam, eldönteni.

- Egy pillanat.

- Egy pillanat. - a két hang ugyanabban a pillanatban csendült fel a teremben. Az egyiket Louis, a másikat pedig a rendező mondta. Most egymásra pillantottak, majd az előbb felállt Louis jelentőségteljesen leült, jelezvén, hogy beszéljen nyugodtan a rendező.

- Köszönöm. - biccentett felé, majd újra rám nézett. - 5 perc alatt megtanulja az eddigi táncokat, majd bemutatja.. Ha sikerül, maradhat, ha nem.. Nincs itt a helye. - furcsán néztem rá, de ugyanakkor nem tudtam, hogy merjek-e visszaszólni. Aztán elgondolkoztam hogy nem is tudok annyira táncolni, és nem fogom a saját stílusomat feladni emiatt a hely miatt. Szóval mégis megszólaltam.

- Bocsánat, de én nem táncos vagyok! - magam is meglepődtem, hogy milyen magabiztos a hangom.

- Nem táncos va..? Úristen.. Akkor te vagy a 3 lány közül a harmadik rendező ugye? Méghozzá .. - lapozgatta a füzeteit. - Miranda Lobozky ugye? Ne haragudj.. - most akkor mi van? Még én haragudnék? Meglepődtem, hogy most akkor a rendezőket többre tartja, mint a táncosokat,? De elvetettem ezt a feltételezést, és valami mást próbáltam kiötölni, azonban a gondolatmenetemet egy újabb hang szakította félbe.

- Az öve volt az a film, amibe beleszerettünk ugye? - Zayn szólalt meg, és mutogatott felém, miközbe a rendezőnek beszélt.

- Csönd legyen!- mutatott fenyegető kézjeleket Zayn felé. - Itt mindenki egyenlő szeretettel indul.. - mosolygott a többi rendezőre, majd mikor felém fordult úgy láttam, mintha kacsintott volna. Szóval talán mégiscsak beleszeretett a filmembe, és ezért lett ilyen elnéző? Remélem.

Miközben leültem a kamerám (van sajár kamerám.. Te jóó ég!) elé, Zayn felé pillantottam, aki még mindig engem nézett. Rámosolyogtam, mire ő is egy szívélyes nevetést küldött felém.

 

10 perc múlva, már teljesen behoztam a lemaradásomat a filmmel, vagyis mint most már kiderült, videoklippel kapcsolatban. Ugyan azokat a részeket, amiket már felvettek, nem tudtam megszerezni, de az utasításokat megkaptam, és nagyon reméltem, hogy valamelyik rendezőtársam lesz olyan kedves, és odaadja nekem az elejét a klipnek. Miközbe forgott a kamera, néha-néha Brooke felé is vetettem pillantásokat. Nagyon jól nyomta a táncot, és úgy mint az megszokott volt, még az ilyen 2 perces pillanattáncokba is belerakta a szívét. Öröm volt látni, hogy nagyon hamar megtanulja az újabb részeket, és amikor a többiek még az utolsó lépéseket tanulják, ő már fújja az egészet, és csak gyakorol, hogy a felvételre remekül menjen. Amíg a táncosok tanulták a koreot, mi addig a rendezőtársakkal szórakoztunk, nevetgéltünk meg hasonlók, hiszen nekünk csak akkor kellett mindent beleadni, hogyha már élesbe megy.

Az én figyelmem azonban ezekben a pici kis szünetekben is RÁ fordult. Hogy melyik tagra? Ez lenne a kérdés? Akkor el kell hogy szomorítsalak titeket, hiszen nekem bár az összes tetszik (főleg Zayn meg Louis) , nem hiszem, hogy bármikor leállnának ilyen csajokkal. Ráadásul Louisnak csaja is van.. Szóval a reményt ebben feladtam. Csak szimplán együtt dolgozunk.. Nem lesz ebből semmit.. Azonban Pii.. akinek még mindig nem tudom az igazi, rendes nevét. Na vele bármi kialakulhatna. Annyira édes, amikor koncentrál, és sajnos az én figyelmemet is mindig elvonja.. Pedig nem szabadna, hogy érdekeljen, hiszen valószínű azzal akivel jött táncos, a csaja. Szóval róla is lemondhattam.

De igazából nem leszek szomorú, hiszen nem pasi ügy miatt jöttem ide. Hanem azért, hogy végre minőségi oktatásban vegyek részt, és erre nincs is jobb alkalom, mint ami itt és most van. Nem fogom tehát elcseszni, mostantól mindig sokkal előrébb fogom beállítani az órámat, hogy csörögjön, és mindent megteszek, hogy jó legyek. Sőt, ezért fogok küzdeni, hogy a legjobb legyek.

 

5 órakor végre végeztünk a próbákkal meg úgy mindennel. Megkaptuk az utasításokat, mi szerint mindig  hagyjunk mindent úgy, ahogy volt, mert a termet bezárják, és úgy se lopnak el semmit. Szóval ott hagytuk a kamerákat, meg a hozzá kellő műszereket, és csak egy kis táskával indultunk a taxink felé, ami végre hazavisz minket.

Dugó nélkül már fél6-kor otthon voltunk. Amint Brooke beszabadult a lakásba berohant a fürdőbe és letusolt. Nagyon nyúzottan nézett ki, úgyhogy.. Előre engedtem természetesen.

Felfrissülve, újra energiabombaként jött ki a fürdőből. Már nyoma sem volt az előbbi fáradt Brooke-nak.

- Úristen! Ez mekkora jó! Én beleszerettem ebbe az egészbe! - ugrott a nyakamba, puszilgatott és hasonlók.

- Örülök, hogy tetszik.. De én asszem beszartam. Majdnem hazakerültem. - néztem rá hatalmas szemekkel.

- Édesem! De nem szerencsére! Mert amint megtudta, hogy te ki vagy azonnal visszafogta magát. Szóval.. Nyugi van! - mosolygott. Igaza van.

- Na de most én is letusolok!- intettem, majd beléptem a fürdőbe. Most ruhát is vittem, hogy mégegyszer ne legyen olyan gáz szitu, mint ezelőtt. Eléggé hamar kész voltam, felöltöztem, aztán ki is léptem a nappaliba, ahol természetesen már nem csak a barátnőm ült.

- Óóó a mi kis hétalvónk! - mosolygott Troy. Persze, mint mindig megint ő szólalt meg először. És persze, hogy engem szivatott. Azonban én nem őt kerestem a szememmel hanem Pii-t, akinek még mindig nem tudtam az igazi nevét. Szerencsére ő is itt ült a többiek között, és még nagyobb szerencsémre nem volt vele az állítólagos csaja!

- Fogd be Troy! - ültem le a kanapé karfájára, hiszen máshol már nem volt hely. Bunkó stlusomra csak egy szemforgatás volt a válasz.

- Most azthiszed jobb vagy, mint mi? Mert te forgatsz? - tényleg velem akar szórakozni? Hát akkor adjuk meg neki amit akar. Még mielőtt meg gondoltam volna, rávetettem magam és mint az őrültek úgy kezdtem el csikizni. Egy hatalmas sikítással indított, majd elkezdett rángatózni és röhögni. Mindenki elmenekült a közeléből, nehogy lerúgja a fejét, mert úgy kapálózott, mint a kisbabák.

- Ha.. Hagy.. Hagyd abba! - fogta le a kezeimet és most én kezdtem el félni.

- Segítetek ugye? Ő volt a köcsög! - amint kimondtam, mindenki egy emberként ugrott rám és kezdtek el csikizni, harapni, csípni, ott ahol értek.

Mikor végre megunták, leszálltak rólam, majd karbafont kézzel várták meg míg összeszedem magam. A földön ültem, és még mindig folytak a könnyim a sok nevetéstől. Mire végre felkeltem már mindenki ásítozott, nem mintha olyan sokáig tartott volna.. De hát...

- Hogyha végre kész vagy.. - kacsintott az a titokzatos Pii, akinek ha meghallom a hangját elolvadok. - Elmondanám, hogy igazából miért jöttünk.

- Jajj Píííítör. - mondta ki hülyén a nevet. Magyarul Peter a neve. De aranyos. - Hirtelen fontos lett, hogy elmondjuk nekik? Vagy csak hiányzik a ribancod? - tette fel a kérdést szintén megint Troy. Peter arca egyik pillanatról a másikra váltott át dühösre.

- Mit tudsz te róla? És miért olyan bunkó vele egyszerre? - nézett körbe a társaságon miközbe vonogatta a vállát.

- Na figyu! Most ezen ne feszüljetek össze, de.. - nem értettem mi történt, de az egész szoba felröhögött. - Most mi van?

-  Ne feszüljetek össze! - röhögött Brooke a képembe. Majd egy hatalmas öleléssel lettem gazdagabb.

- Jól van na! - öleltem vissza. Majd most már komolyabban néztem a fiúkra. De úgy láttam Pi túl is tette magát azon, hogy a csaját éppen most ribancozták le. Akkor tényleg igaz lehet. - Szóval úgy amúgy miért is jöttetek? - néztem az előbb említett személy felé.

- Ja igen. Szóval a fiúk... - értelmes arcot vághattunk, mert hozzátette. - A One Direction-os fiúk meghívtak mindenkit egy vacsorára. Hogy megismerjenek minket személyesen. - gesztikulált és mutogatott a kezekkel. - Szóval készülődni, mert fél óra múlva itt a limo.. Természetesen mindenki jön, a táncosok közül pedig csak mi.. A többiek majd máskor. - vont vállat, majd kivonult a szobából. A többiek is követték, majd mi is nekiálltunk a készülődésnek.

Egy tök aranyos kis miniruhát választottam.

A sminkemet gyorsan összedobtam. Semmi komoly nem volt csak egy kis rózsaszín a szemhéjre, meg egy halványrózsaszín rúzs, és kész is voltam. A hajamat kiengedtem, gyorsan áthúztam egy vasalóval, majd késznek nyílvánítottam magam.

Amint kiléptem a fürdőből már Brooke is készen állt. Gyönyörű volt, a haját ő is kiengedte, de neki nem kellett hozzá hajvasaló, hogy egyenesen álljon. Szemét füstösre csinálta, és egy fehér koktélruhát vett föl. Egymásra mosolyogtunk, majd egyetértően bólogattunk.

- Gyönyörű vagy! - pacsiztam vele.

- Te is! - mondta ő is, majd kiléptünk a szobaajtón, hogy az előtérbe várjuk meg a többieket. Azonban nem nekünk kellet várnunk, hanem nekik ránk. Mikor végre leértünk, már mindenki lennt volt, kivéve persze az 1D-s fiúk, akik a limoval jönnek majd. Először a szemem Peter-re vándorolt, és örömmel láttam, hogy leesett az álla. Szóval tényleg szépek lehettünk. Ebben Troy hangja is meggyőzött.

- Csajok! Gyönyörűek vagytok! - nézett ránk csillogó szemekkel, mi meg csak mosolyogtunk, mint a tejbe tök. Ekkor jöttem rá, hogy igen.. Nekem itt a helyem.

 

3. rész~ kicsit megkésve..

2012. febr. 25. 19:40 - írta sweetliv__

Szépnapoot.:DD Sajnálom,hogy csak ma hoztam részt.. de a tegnap kicsit hosszúra nyúlt. Azért remélem, hogy tetszeni fog, és kérlek szépen titeket, hogy komizzatok.

Köszönöm és Jó olvasást. Liv. ♥

 

- Komolyan mondom, hogy félek... Mi van ha lezuhanunk.?- fordultam a barátnőm felé, de közbe az istenért se engedtem volna el a székem karfáját.

- Nyugodj már meg! - rázott össze Brooke. - Nem fogunk lezuhanni. Inkább hallgass zenét. - mutatott a kezében lévő Mp4 lejátszóra, majd be is dugta a fülébe.Mivel így nekem sem volt beszélgetőtársam én is így tettem a saját zenelejátszómmal. Valószínű, hogy elaludhattam, mert arra eszméltem fel, hogy Brooke ráz fel.

- Kelj fel! 5 perc és földet érünk. - mosolygott.

- Mi van? Fájni fog? - kérdeztem, mint a hülyék. Sajnálom, de én még soha nem ültem repülőn, ő viszont már nagyon sokszor, ezért kérdezgettem állandóan, és ezért fárasztottam le a hülye kérdéseimmel. Erre is csak egy szemforgatás volt a válasz.

- Ahha persze. Meghalunk! - nevetett a hülye arckifejezésemen. - Jajj nyugi már! Csak simán le fogunk ereszkedni a szárazföldre.Észre se fogod venni, maximum egy kicsit hányingered lesz. - karolt belém. - De én itt vagyok! - kacsintott rám.

- Remek. - valahogy nem nyugtatott meg most a közelsége.

 

10 perc múlva már a reptéren álltunk, és vártunk azokra a kocsikra, és a stábra. De senki nem volt itt aki legalább csak egy kicsit is hasonlított volna rájuk, ráadásul, senki nem jött oda, hogy minket keresne, szóval úgy álltunk ott, mint a hülyék. Az pedig csak hab a tortán, hogy még azt se tudtuk, hogy hol vagyunk, szóval kiigazodni se nagyon tudtunk.

- Most mi legyen? - költői kérdésnek szántam, de Brooke azonnal válaszolt.

- Oldjuk meg! Azt tudjuk, hogy hova kell menni nem? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Nem. Csak azt tudjuk, hogy a szállásunk hol lesz, de azt, hogy a forgatás meg a tánc hol lesz, arról fogalmunk sincs! - mutattam rá a tényállásra.

- Na hát akkor! Lepakolunk, és majd csak keresnek minket nem? Hiszen szükségük van ránk.. Szóval.. Irány a szálloda! - kacsintott, majd cselekedett is, és elkezdte húzni a kijárat felé a bőröndjét. Követtem, hiszen nekem se jutott jobb ötlet az eszembe.

- Rendben. És most hogyan tovább? - kérdeztem, amikor már a szabad levegőn álltunk. Körbenéztem, de semmi ismerőset, még egy picit ismerőset se láttam.. Kezdtem feladni a reményt. De aztán..

- Te is azt látod amit én? - kérdezte nevetve Brooke. Bólintottam. Mindketten ugyanarra a taxira néztünk.

Egymásra néztünk, majd ugyanabban a pillanatban kezdtünk el rohanni a taxi felé, miközben ordítozunk: Ne! Várjon! Szerencsénkre a visszapillantóból észrevehetett minket a sofőr, mert beletaposott a fékbe, és megállt, mi pedig beszálltunk.

- Köszönjük! - mosolyogtam, ő pedig csak bólintott.

- Hova a fuvar? - kérdezte, én pedig bediktáltam a szállodánk címét. - Rendben. - azzal el is indult a taxink.

- Megoldottuk! - csaptam bele a barátnőm kinyújtott kezébe. - Királyok vagyunk! - nevettünk együtt.

 

**

- Köszönjük! - adtam oda a taxisnak a pénzt, majd odaálltam a barátnőm mellé a járdára.

- Biztos, hogy jó helyen járunk? - kérdezte meg ma már 4-szerre.

- Igen, ez az a cím, és ez az a szálloda. - én sem hittem a szememnek. 5 csillagos volt a szálloda és London legszebb helyén volt. Épp a Big Ben-nel szemben állt, és valami gyönyörű volt.

- Hát akkor menjünk be talán.. - vetette fel az ötletet, azonban nem mozdult. Így hát most én vettem át a kezdeményező szerepét. Behúztam a bőröndömet a szállodába, mire azonnal odajött egy biztonsági őr.

- Mit keresnek itt? - kérdezte, és nem engedett tovább. Most hogy jobban körülnéztem eléggé kiütöttünk a többi ember közül, aki itt volt. Itt mindenki kosztümbe, öltönyben volt, illetve a fiatalabbak is nagyon kicsípték magukat.

- Elnézést. - kezdtem behízelgő hangon. - Csak "próbaidőre" vagyunk itt. - mutogattam az idézőjeleket. - És a csapatunk nem jött ki elénk a repülőtérre, illetve ezt a címet adták meg nekünk, hogy ez lesz a szállásunk. - egy pillanatra elgondolkozott, majd mintha leesett volna neki a tantusz.

- Áhh ti jöttetek New York-ból ugye? - kérdezte most már kedvesen. Bólintottam mosolyogva. - Mondták is, hogy nem tudnak elétek kimenni, és remélték, hogy lesz annyi eszetek, hogy ide gyertek. Akkor volt.. Ott tudtok bejelentkezni. - mutatott a recepciós asztalra.

- Nagyon köszönjük. - mondtam, majd már indultam is, hogy végre megkaphassuk a szobánkat. Brooke egész végig mögöttem állt.

- Nem is ismerek rád. - böködött oldalba.

- Hagyd már! - nevettem, majd odaértünk a pulthoz.

Először a recepciós nő is eléggé furcsán nézett ránk, ám amikor elmondtam neki, hogy miért vagyunk itt az arca azonnal átrendeződött. Neki is. Mintha valami hatalmas dolog lenne, hogy itt vagyunk. Vagy nem tudom, de eléggé furcsán viselkednek velünk.

- És akkor itt van a szobakulcs. Gondolom nem gond, hogy egy szobába laknak! - mosolygott szélesen, mi pedig vissza rá. - Hiszen annyian vannak itt ehhez az egyetlen hülye kliphez. - legyintett, majd vissza se nézve bevonult a kis irodájába.

- Hülye klip? - nézett rám furcsán Brooke, de én is ugyan olyan értelmes arcot vághattam, mert elnevette magát. - Mindegy akkor, látom te se tudod. - karolt belém, majd együtt indultunk el az 5. emelet 102.-es szobájába.

 

Hát a szoba valami elképesztően nézett ki. Volt egy kisebb nappali része, egy hálószoba.. Kettő külön ággyal, illetve egy hiper-szuper fürdőszoba. Természetesen az volt az első dolog, hogy kipakoltunk úgy nagyjából a bőröndünkből, aztán egy hatalmas csata árán, de én kerültem be a fürdőszobába.

Letusoltam, hiszen a víz frissítően hatott rám.. A hajamat is megmostam, majd mikor kész voltam egy törülközőbe csavartam, illetve magamat is, mert ruhát azt éppenséggel elfelejtettem hozni. Így hát törülközőkbe bugyolálva léptem ki a fürdőszoba ajtaján, kicsit se szégyenkezve, hiszen csak Brooke van itt.

Ám hatalmasat tévedtem, hiszen amint becsukódott mögöttem az ajtó, és a nappali felé fordultam 6 kíváncsi szempár figyelte az ügyködésem. Először fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Bújjak el, vagy esetleg szimplán fussak? De nem akartam ilyen lenni, így hát a laza csaj stílust vettem fel. (Azt említettem hogy a 6 szempár közül, egyedül a barátnőmé volt női nemű? )

- Na mi az? Nem láttatok még ilyet? - pózoltam a törcsibe, mire elkezdtek nevetni, és egy kicsit oldódott a hangulat. - Ha megbocsájtotok. - mosolyogtam, majd kilibbentem a nappaliból, és a ruhásszekrényem felé vettem az irányt, ám még annyi hallottam, hogy Brooke megjegyzi: Mindig ilyen!

Gyorsan magamra kaptam egy laza szerelést. Egy kék cicanacit hozzá pedig egy fehér hosszított vettem fel, amin egy farkas vonított éppen. A cipővel természetesen nem foglalkoztam, hiszen itthon voltunk. Most már ruhában léptem a fiúk elé. Bár a hajamban még mindig ott volt a törülköző.

- Így már jobb? - kérdeztem mosolyogva, mire az egyikük csak ennyit mondott.

- Nekem a másik szerelésed jobban tetszett! - kacsintott, mire a többiek is elkezdtek bólogatni. Brooke-ra néztem, aki csak a fejét rázta.

- Hát sajnálom! - huppantam le közéjük a kanapéra. - Ti kik is vagytok? - vágtam rögtön bele az ismerkedés közepébe.

- Mi éppen táncosok vagyunk. - magyarázta az egyik. - Úgy látszik néhány nagyvárosban tartottak ilyen meghallgatást, és a legjobbakat küldték ide, hiszen mindannyiunkkal - rámutatott az összes fiúra - jött egy rendezőtanonc is. - mutatott most rám.

- Értem. - mosolyogtam. - Szóval táncosok vagytok akárcsak Brooke? - kacsintottam. - Az remek. Hadd találjam ki.. Mindannyitokkal lány jött ugye? - valahogy a rendezős témát, csak lányoknak tudtam elképzelni. Azonban meglepődtem az eredményen, hiszen valaki bólintott, valaki viszont a fejét rázta. Magyarán vannak lányok és fiúk is. - Oké. - mosolyogtam. - Nevek? - kérdeztem , mire egyesével bemutatkoztak.

Megismertem Troy-t, Roland-ot, Adam-et, Oliver-t, Will-t és Daniel-t. Mindegyikük máshonnan jött. Aztán mi is bemutatkoztunk, és még jó pár óráig elszórakoztunk, elhülyéskedtünk, amikor egy másik fiú esett be.Egy pillanatra, mintha megállt volna az idő. Az a fiú, aki most jött be egy isten volt. Annyira helyes volt és annyira ááá...

-  Ooo Pii lemaradtál a műsorról. - kezdte a cukkolást Troy. Neki köszönhetem, hogy nem folyt ki a nyálam.

- Miért mit kellett volna látnom? - nézett körbe, majd a szeme megállapodott rajtam és Brooke-n. - Hát ti meg kik vagytok? - kérdezte kerekre tágult szemekkel.

- Ő táncos. - mindig Troy beszél. - Ő pedig rendező. - mosolygott.

- Ó remek. - csak ennyit mondott. - Viszont Bob üzeni, hogy mindenki menjen a szobájába, mert megbeszélés lesz. Mindegyikünkhöz külön megy majd. - kacsintott, azzal le is lépett, majd lassacskán a többi fiú is visszatért a saját helyére.

- Az a titokzatos Pii ugye? - fordult felém Brooke, amint az utolsó fiú mögött zártuk be az ajtót.

- Ismersz. - bólintottam. - Neked meg a beszédes Troy nemigaz? - nevettem, mire ő is bólintott.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen helyesek lesznek. - nyafogott a barátnőm.

- Emiatt ne hisztizz. Ráadásul.. - nem tudtam befejezni a mondatot, mert egy kopogás félbeszakított. Azonnal ajtót nyitottam, és egy fekete öltönyös fickó állt velem szemben. Félreálltam az ajtóból, ő pedig besétált, és helyt foglalt a kanapén.

- Sziasztok! Bob vagyok, én szervezem és rendezem az ügyeket. Ha minden igaz te vagy Brooke - nézett a barátnőmre, aki bólintott. - te pedig Miranda. - én is bólintottam. - Hát isten hozott titeket! Annyit mondanék el egyenlőre, hogy holnap neked Brooke 10-re kell jönnöd a próbaterembe, ami a Termka utca sarkán lesz. De a sofőröd tudni fogja. - Brooke csak egy bólintással jelezte, hogy megértette. - Neked pedig 11-re kell majd jönnöd szintén oda. Mindent értetek? - kérdezte mosolyogva.

- Igen! - vágtuk rá egyszerre a barátnőmmel.

- Akkor rendben. Holnap találkozunk. - köszönt el, majd kisétált a szobából.

- Hát ez furcsa volt. - kezdtem el.

- Jajj... Szerintem tök normális volt. Amúgy csak én érzem úgy, hogy mindjárt elalszok? - kérdezte és egy ásítással adott nyomatékot a szavainak. Az órára pillantottam ami még csak 6 órát mutatott. Hiába.. Az időeltolódás nekünk is eléggé gázosan jött le.

- Nem.. Alszunk? - kacsintottam, mire csak bólintott, és átmentünk a hálószobába. Hamar elnyomott minket a mély, álom nélküli álom.

 

**

Arra keltem, hogy a nap belevilágít a szemembe. Mint a rugó ültem fel az ágyon. Egy pillanatra foggalmam sem volt, hogy hol vagyunk, mikor leesett, hogy Londonban egy szállodában.. Aztán ránéztem a mellettem lévő ágyra, ami üres volt. Szóval már 10 óra elmúlt. Akkor fel kellene kelni készülődni.

Nagy nehezen kikeltem az ágyból, és nekiálltam fogat mosni. Mint a zombik úgy járkáltam közbe, amikor végre ránéztem az órára. 11 órát mutatott. Azonnal visszarohantam a fürdőbe kiöblítettem a szám, és mint a villám nekiálltam készülődni, gyorsan magamra kaptam valamit, a hajamat összefogtam, hiszen tegnap már nem volt időm kivasalni. Felkaptam egy táskát, gyorsan beledobáltam egy ceruzát, tollat meg egy füzetet, és már rohantam is le az előtérbe.

Senki ismerőst nem láttam, úgyhogy a biztonsági őrhöz futottam.

- Elnézést, de a rendezők csoportja már elment? - kérdeztem, mire csak bólintott. - Elmondaná nekem a címet? - kérdeztem mosolyogva, mire megadta, én pedig mint a szél rohantam ki, hogy fogjak egy taxit. Hamar találtam is egyet, ami megállt, elmondtam neki a címet, illetve hozzátettem, hogy siessen.

De persze, hogy 11kor van a legnagyobb dugó. Már majdnem dél volt, mire megérkeztem a kívánt helyre. Gyorsan kifizettem a taxist, majd rohantam az épület felé, be rajta, a portánál lefékeztem és megkérdeztem, hogy hol vagyunk. Második emelet. Felfutottam oda is, majd az ajtó előtt fújtattam néhányat, és benyitottam.

Soha nem fogom elfelejteni azokat a pillantásokat. Vagy 15 szempár nézett engem. Persze közöttük felismertem a tegnap megismertem arcokat, ám még jó sokan mások is voltak. A zene leállt, én pedig újra körbenéztem, és a szemem megakadt a terem másik végében ülő 5 srácon.

 

2. rész. ~ Készülődés, repülőtéér.

2012. febr. 23. 19:32 - írta sweetliv__

Szép estét! Annyira nagyon köszönöm a tegnapi kommenteket.. Feltöltöttetek tényleg. :dd Úgy hogy ma is hoztam egy részt.. Remélem ez is ugyanannyira fog nektek tetszeni.

Jóolvasást. Liv. ♥

 

 

- Megjöttem! - ordítottam a házunk csöndjébe. Legelőször a kiskutyám (yorkshire terrier) futott oda hozzám. Azonnal felkaptam a padlóról és jól magamhoz szorítottam, amit ő pár nyalással viszonzott.

Aztán természetesen kirohant a családom is az előszobába. Először anya kezdett el kérdezgetni.

- Kicsim. Milyen volt a napod? - láttam a szemében a csillogást, és tudtam, hogy igazából nem ez érdekli, hanem az, hogy megnyertem-e az utat. És bár a legtöbb szülő kétkedve és nehéz szívvel engedné el a lányát tőle jó párezer kilométernyire, az én anyukám nem ilyen. Tudja, hogy nekem nagyon fontos a filmezés, és nem akar visszatartani az ilyen viselkedéssel.

- Anya.. és Apa. Fontos közölnivalóm van veletek! - komolyodott el a hangom. - Holnap indulok Londonba. - ugrottam a nyakukba. Hatalmas ölelésekkel és puszikkal lettem gazdagabb.

- Annyira büszke vagyok rád! - csapott vállon apukám, majd jól magához ölelt. - Ne felejtsd el.. Büszke! - csillogott a szeme, mintha most nyertem volna Oscar-díjat vagy hasonló.

- Ugyan már! - legyintettem, minthogyha ez nem lenne olyan nagy szó. És igazából tényleg nem volt az, hiszen ez még csak a kezdet. Viszont nekem mégis hatalmas előrejutást, és hatalmas erőt adott ahhoz, hogy még jobban összpontosítsak, és hogy még komolyabban vegyem ezt az egészet. - Annyira szeretlek titeket. - mosolyogtam, és még egyszer mindkettőjüknek egy hatalmas puszit adtam az arcukra. - Most viszont, ha megbocsátotok, felmegyek és összepakolom holnapra a cuccom. - mosolyogtam, ők pedig csak bólintottak.

- Jut eszembe! - hallottam anya hangját, így visszanéztem a lépcsőről. - Brooke-val mi van? Ő megy veled?

- Igen anya! - nevettem. - Életem legszebb 3 hónapja lesz! - mosolygott rám vissza anya, majd most már tényleg beértem a szobámba.

Igazából azon izgultam, hogy mi mindenről maradok le a suliban, de aztán rájöttem, hogy most már május 20-a van. Szóval, szeptemberre már itthon is leszünk, és szinte csak a nyarat töltjük távol, úgy hogy ez semmibe nem fog beleszólni szinte.

Ledobtam az iskolatáskám a sarokba, majd lehuppantam az ágyamra. Újra ránéztem az előbb ledobott tárgyra, és elfogott a félelem. Nem tudom, miért éreztem ezt, hiszen egész életemben erre az utazásra vártam, mégis most, hogy itt voltam az indulás küszöbén megrémisztett. 3 hónapig távol a szüleimtől, az otthonomtól. És mi van akkor ha valamit elrontok? Hazaküldenek szégyenszemre? Vagy akkor mi van, ha nem jövök majd jól ki a "film alanyokkal", vagy éppen ha a profi rendezővel nem találom meg a hangot? És...  Megannyi másik kérdés vert szöget az agyamban, és rájöttem, hogy talán én még nem igazán állok készen erre az egész dologra.

Gondolataimból David Guetta és Sia közös száma, a Titanium ébresztett fel, amikor megszólalt a telefonom.

- Na szia Szöszkém! - szóltam bele a telefonba, de már saját magamat is megrémisztett a hangom. Olyan kétségbeesett, szomorkás volt. Brooke is azonnal észrevette, hiszen nem véletlenül ő a legjobb.

- Ajjajj! Mi az Miranda? - kérdezte komolyan.

- Brooke én nagyon félek! Mi lesz ha valami nem jön össze? .. - és neki is elmondtam azokat a szörnyű gondolatokat, amiken nem rég gondolkoztam.

- Állj meg egy pillanatra! Neked teljesen elment az eszed? - ordított bele a telefonomba. - Mindvégig erre vártál, most meg itt van az orrod előtt, és ki akarsz hátrálni belőle? Ez most komoly? Nem az minden vágyad, hogy elismert rendező lehess? - kérdezte mérgesen.

- Dehogynem.. Mindennél jobban szeretném.- válaszoltam elgondolkodva.

- Hát akkor meg mi itt a kérdés? Több 100 film közül a tiedet választották ki, úgy hogy ne mondd nekem, hogy ez véletlen! Te voltál a legjobb és te VAGY a legjobb. Ott a helyed Londonba, hogy mindent megtanulj, és a legjobbakat söpörd le a pályáról. - úgy beszélt, mint aki egy támadni készülő hadsereget készít fel a mindent eldöntő harcra.

- Tudod mit? Igazad van! - mosolyogtam, és tényleg így éreztem. - Hülye vagyok, hogy ilyeneken aggódok, most éppen pakolásznom kellene.. - fontolgattam magamban.

- Na végre.. Éppen ezért hívtalak. Te mit viszel? - eltudtam képzelni, hogy nézhet most ki a szobája. A padló és az ágy tele van ruhákkal, középen áll a ruhakupacok között egy kisebb bőrönddel a kezébe, és próbálja eldönteni, mi lenne a legjobb.

- Szöszi.. Szerintem ne a kék hanem a rózsaszín bőröndöt hozd. Az nagyobb és nekem is rózsaszín. - mosolyogtam, miközben a telefonomat hangszóróra állítottam, és leraktam az íróasztalra, majd beléptem a gardróbba, és előkotortam a bőröndömet.

- Honnan tudtad, hogy a kék van nálam? - a hangjából rájöttem, hogy eléggé meglepődhetett. - Te rejtett kamerákkal figyelsz engem? Most kellene félnem? - nevetett.

- Ismerlek már annyira, hogy előbb a kisebbel kezded, aztán rájössz,hogy abba nem fogsz beleférni. Szóval már most megmondom, hogy abba nem fogsz beleférni, ne is állj neki. - nevettem vele együtt a telefonba.

 

**

Este 7 óra körül végeztem az összepakolással. Persze még sok minden nem volt a cuccom között. Így például a neszeszerem és más hasonló cuccok. Mégis hullafáradtan éreztem magam, és mivel holnap még kimerítőbb napom lesz, megkíséreltem a lefekvést.

Lementem elbúcsúztam anyuéktól, majd elmentem letusoltam, és mint az élőholtak, úgy dőltem be az ágyba és pár perc múlva már az álomvonaton ültem.

 

**

Reggel 8 órakor csörgött az órám. Úgy ültem fel az ágyba, mint a rugó. Teljesen kipihentnek éreztem magam. Minden remekül indult.Szinte kiröppentem az ágyból, le az emeletre, ahol már anya nagyban sütött valamit.

- Mi készül? - mosolyogtam, mire csak sejtelmesen mosolygott.

- A kedvenced!

- Palacsintaaaa! - pusziltam meg. - Imádlak! - majd helyet foglaltam az asztalnál. - Szia apu. - húztam le az újság tetejét, amit éppen olvasott, hogy észrevegyen végre.

- O jó reggelt. - kacsintott, majd újra belemélyedt.

Hamar kész voltam a reggelivel, anya palacsintája nagyon finom volt, majd nekiálltam öltözködni. Bezárkóztam a mosdóba, és megmosakodtam. Aztán bedugtam a hajvasalót, hadd melegedjen, miközben kiválasztottam egy laza, mégis elegáns cuccot a ruhatáramból. Ami egy fekete csőfarmerból és egy laza amerikás zászlós fehér pólóból állt. Visszamentem a fürdőbe, pár perc alatt (negyed óra) kivasaltam a hajam, majd elraktam a még tegnap este kinn hagyott dolgaimat a bőröndbe.

Szépen lassan, elindultam lefelé, ám a lépcsőnél megakadtam, mert sehogy se tudtam felemelni a bőröndömet, olyan nehéz lett. Szerencsére apu segített és 9-kor már az egész család készenlétben állt az ajtóban.

Viszonylag hamar, fél10-kor már a repülőtéren ültünk, és vártuk Brooke-t. Aki utánunk 10 perccel már meg is érkezett.

- Gyönyörű vagy! - üdvözöltük egymást, majd nevetve ugrottunk egymás ölébe.

Hamar el is telt az a még 10 perc, amit a családunkkal tölthettünk, és meg is szólalt az a robothang, hogy fel lehet szállni a járatunkra. Mosolyogva búcsúztam el mindenkitől, pedig legszívesebben sírtam volna, ám nem akartam, hogy anyának rosszul essen.

Szóval mosolyogva indultam el Brooke-val az oldalamon, életem legkalandosabb és legfurcsább nyara felé.

1. rész~ Ez most komoly? :$

2012. febr. 22. 19:32 - írta sweetliv__

Sziasztook. :'dd megis hoztam az első részt.. remélem szívesen olvassátok..

Jóolvasáást. ♥ Liv.♥

 

 

Hullafáradtan huppantam be a padomba. Becsengetés előtt pontosan 5 perccel értem el az iskola kapuját, így a már kihalt folyosókon rohanva, szerencsémre a tanár előtt elfoglalhattam a helyem. A fáradságom azonban nem emiatt van. Hanem a tegnapom miatt. Ma ugyanis hétfő van. Talán másnak egy átlagos hétfő, nekem azonban a mai nap sorsdöntő. Ezen a napon derül ki, hogy részt vehetek-e Londonban egy kurzuson. Operatőrnek tanulok New York-ban, és ez életem nagy lehetősége. Ha sikerül, akár még elismert, híres rendező is lehetek. Azonban ehhez nagyon sok áldozatot kellett hoznom. 2 hónapja készül a "filmem", amit beadtam a zsűrinek, a több 100 másik filmmel együtt. És ez az 5 tagú zsűri fogja kiválasztani a legjobbat, aki elmehet Londonba, és egy igazi rendezőtől tanulhatja meg a szakma fortélyait. Nos, én ezért a 3 hónapos útért ölni is tudtam volna. De reméljük, erre nem lesz szükség. Szóval ennek a versenynek az eredményét ma délután 3-kor tudom meg.

Az osztályban az órára pillantottam. Még csak negyed kilenc. Várhatok még pontosan 6 és háromnegyed órát a kihirdetésre. Én addig beleőrülök ebbe az unalmas órába.

Azonban nem nagyon maradt időm ezzel törődni, hiszen belépett a történelemtanárunk, és kezdetét vette a vérontás.

 

***

 

- Tényleg te is ma tudod meg? - kérdeztem hitetlenkedve a barátnőmet, Brooke-t.

- Persze.. 3-kor. - mosolygott, a colás üvege fölött. - Szóval első dolgunk lesz felhívni egymást. - kacsintott, majd húzott egy jó nagyot az üdítőből.

Éppen egy szökőkútnál ültünk, kajával és piával megpakolva, hiszen ebédszünet volt az iskolákba. Általában ilyenkor mindig Brooke-vel szoktam elütni az időt. Természetesen azért, mert ő a legjobb barátnőm, mióta csak élek. És persze az is szerepet játszik az egészben, hogy mással nemigen vagyok jóba a suliban. Szerencsére Brooke nem az én iskolámba jár. Ő táncolni tanul, ennek megfelelően egy olyan suliba jár, ahol ezt oktatják. Minden fellépésén ott voltam, imádtam nézni ahogy táncol. Mindent belead, és csak úgy sugárzik belőle az energia. Ő az a tipikus személy akire szokták mondani, hogy úgy robban, mint a bomba. Nos szóval, ő az én barátnőm, és ő az, aki szintén egy versenyen vesz rész éppen. Csakhogy ő neki a táncával kell bizonyítania. Már megvoltak a meghallgatások, és még csak én is most tudtam meg, hogy Brooke szintén ma tudja meg az eredményeit. Szóval nem csak magam miatt, hanem miatta is drukkolok. Annyira örülnék, ha nyerne. Van egy kis önzőség is bennem persze. Ugyanis az a lány aki megnyeri a táncversenyt, szintén Londonba megy, egy meghallgatásra. Igazából az egészről senki nem tud semmit, csak annyit, hogy Londonban leszünk. Azt, hogy kivel, vagy hogy mint, csak az fogja tudni, aki valóban majd ott lesz. Aki természetesen én és Brooke leszünk.

- Hahó Vöri! Itt vagy? - rázott meg Brooke.

- Jajj ne haragudj Szöszke, csak elgondolkoztam azon, hogy milyen jó lenne, ha Londonban kötnénk ki mindketten. - mosolyogtam, miközben a távolba révedtem, és száz meg száz őrültség jutott az eszembe, mindössze 1 pillanat leforgása alatt.

- Ooo Mimi.. Ne is mondd. Annyira jó lenne! - ölelt meg. - Viszont mennem kell! Szerintem te is indulj, mert 10 perc és becsöngetnek! - három puszi az arcra, és már indultunk is vissza az iskolánkba. Én jobbra mentem, ő pedig balra.

 

 

Délután 3 óra:

 

Nem hiszem el, hogy így tudják húzni ezt az egészet. Már vagy 10 perce beszél a zsűri elnöke, hogy ilyen meg olyan nehéz volt a döntés. De most komolyan? Mondja már ki, és menjünk haza, vagy ha kell irány London. De ne húzza itt az időt, mert mindjárt szétrobbanok az idegességtől.

- Szóval még egyszer utoljára elmondom, hogy a döntésünket nagyon nehezen hoztuk meg.. De végül a választásunk.. - pár másodperces hatásszünetet tartott, úgy ahogy azt kell. - Nem más mint... - még pár másodperc, amik nekem óráknak tűntek. - Miranda Lobozky. - hasított bele a csöndbe egy hang. Egy természetfeletti hang, ami az én nevet mondta ki. Nem is fogtam fel igazából, hogy mi történik, csak kimentem, elfogadtam a gratulációt nyújtó kezeket, és már el is tűntem valami apró szobába, a feltehetőleg 5 zsűritaggal.

- Gratulálunk. Ahogy megnéztük a filmed, egyszerűen elvarázsolt. A hangod, a technikád és úgy az egész. A stílus és persze a fantázia. - hebegett-habogott az egyik tag, aki ne lehetett idősebb 20 évesnél. (Megjegyzem helyes volt.)

- Egyszóval az egész megfogott bennünket, és bár 5-ször néztük végig, mégis mindannyiszor találtunk benne valami mást, valami újat. - mosolygott a zsűri elnöke, aki az előbb még beszélt.

- Nagyon köszönöm a dicséreteket. - mosolyogtam illemtudóan. - Illetve azt is, azt a legjobban, hogy engem választottak.

- De igazából most nem ezért vagyunk itt. - felvontam a szemöldököm, mire az előbb már említett fiatal tag felnevetett.

- Ne félj. Ezzel kapcsolatos, csak nem akarunk az egekig dicsérni. - kacsintott.

- Ja. Rendben. Akkor felteszem az utazással igaz? - mind az öten bólintottak.

- Szóval holnap indulsz te és az a lány akit a tánciskola választ ki Londonba. - egy pillanatra elfeledkeztem erről az egészről, és Brooke jutott az eszembe. Vajon ő jön majd velem? Vajon őt választották? Azonban a zsűri hangja visszaterelt a szobába. - 10 órakor indul a repülőtök ami pontosan Londonba érkezik délután 1 órakor. - folytatta tovább az utunk ismertetését. - Ott majd egy stáb fogad benneteket, akik elvisznek megismerkedni a film alanyokkal. - mosolygott. - És hogy azok kik lesznek, az még titok. Holnap megtudjátok! - mondta. Úgy látszott többet nem akar hozzáfűzni a témához, szóval bólintottam, hogy mindent megértettem.

- Szóval holnap. Remek. Még egyszer nagyon szépen köszönöm.. - néztem mindegyik zsűritagra - ezt az egészet. - mosolyogtam, majd kiléptem az ajtón, és végre kivettem a zsebemből a telefonomat, ami már őrült módjára rezgett. Nem lepődtem meg amikor Brooke számát jelezte a telefonom.

- Úristeen Miranda! Én megyek! Engem választottak. -nevetett a telefonba, de a szipogást is hallottam a hangjába. Valószínű elérzékenyült, amikor megtudta.

- Ez most komoly? - kérdeztem vissza. - Akkor van egy rossz hírem kisanyám. - erőltettem szomorkás hangot magamra.

- Nem te jössz velem? - kétségbeesett lett a hangja.

- Nem pont erre gondoltam.. Hanem, hogy neked annyi Londonba édes. Mert kikészítelek. - sikítoztunk egyszerre.

 

 

The Chapteer:$

2012. febr. 21. 19:53 - írta sweetliv__

Halihóó!! Egy úúj blogot nyitottam.. Mint láthatjátook.:$$ És ez most egy One Directionos lesz.. :DD Reméleem tetsziik.. :$ Nincs túl sok szereplőő.. akiket pedig időközbe megismerünk azokról majd akkor hozok képet. :$$

 

Miranda Lobozky~ 17 éves, és egy filmiskolában tanul operatőrnek. Minden álma, hogy világhírű legyen.. De valahol el kell kezdeni... Amúgy New York-ben él és itt is jár iskolába.. Ám lehet a hivatása elszólitja egy másik kontinensre...

 

Brooke Slynn~ 17 éves. New York-ban egy híres tánciskolában tanul. Ő az egyik legjobb. És Miranda legjobb barátnője.

One Direction.

Zayn Malik, Louis Tomlinson, Liam Payne, Niall Horan, Harry Styles.